A férfi szerint:
Nem jellemző, hogy a férfiak erősködnének, hogy márpedig ők meg szeretnék ismerni párjuk szüleit. S az sem jellemző, hogy különösebben kínosan éreznék magukat, ha szívük választottját az ő felmenőik nem ismerik. Általában. Megfelelően autonóm férfi esetében ez tényleg sokadrangú dolog, és inkább csak udvariasságból kerül rá sor, mintsem egyfajta belső késztetésből.

– Hogyan lehet finoman felhozni a témát?

A nő szerint:
Csak egyenesen: „Jaj, drágám, annyi szépet meséltél már anyukádról, szeretném már megismerni!”
„A” verzió: nagy sóhaj kíséretében megígéri, hogy legközelebb magával visz.
„B” verzió: teljesen értetlenül mered maga elé, és valami ilyesmit böffent válaszul: „Jól megvagyunk így is, nem?” („B” verzió esetében kicsit még pihentessük a témát.)

A férfi szerint:
Felhozni? Miért kellene felhozni? A kérdés inkább az, hogy lehetne kibúvót találni!

– Miért várják annyira a nők a szülőkkel való találkozást, és miért irtóznak tőle egyes férfiak?

A nő szerint:
Egy nő fejében a szülőknek való bemutatás azt jelzi, hogy a pasinak komoly tervei vannak vele, hiszen egy férfi nem mórikálja magát feleslegesen a szülei előtt, és amíg csak lehet, nem veri nagy dobra a magánéletét sem. De hallottunk már olyanról is, hogy a fiú két hét után bemutatta a lányt, majd a harmadik héten dobta. Ennek logikáját nem értem. Mert egy nő biztos nem cipeli el a családjához azt a szimpatikus férfit, akivel nincsenek tervei, hiszen nem szeretné hónapokig hallgatni az „azzal a helyes sráccal is elbaltáztad a dolgot!” kezdetű nagylemezt. (Vajon ezt a fiús anyák is felteszik néha?)

A férfi szerint:
A szülők megismerése, a személyes kontaktus vitán felül a kapcsolatok új mérföldkövének bizonyságai. A férfiak meg nem nagyon rajonganak az efféle új mérföldkövekért, mert hiszen a soron következőkön olyan felirat áll, hogy összeköltözés, közös kassza, házasság, gyerek… 


– Mi a jobb: a spontán vagy a szervezett?

A nő szerint:
A spontán… Ezzel ugyanis rengeteg stressztől megkímélhetjük magunkat, mint hogy mit vegyünk fel, hogy fognak minket fogadni, no meg attól is, hogy mi hogyan fogjuk őket fogadni.

A férfi szerint:
Szerencsésebb a spontán. Persze nem abban az esetben, ha anyuka, akinek kulcsa van a kislánya lakásához, reggel fél hatkor rárombol a fiatal párra…

– Milyen előzetes információ birtokában érdemes érkezni a nagy eseményre?

A nő szerint:
Ki az, aki nyitottabb az új betolakodókra: anyuka vagy apuka? Fogyózik-e anyuka (mehet-e bonbon, vagy maradjon a jól bevált virág), mit iszik szívesen apuka? Nem árt, ha kipuhatoljuk a gyenge pontjaikat is, nehogy beletrafáljunk valamibe. Például elképzelhető, hogy ők már majd megvesznek egy unokáért, így nem vetne jó fényt ránk, ha hosszasan ecsetelnénk, hogy a következő öt évben még a karrierünkre kívánunk koncentrálni.

A férfi szerint:
Hasznos lehet tudni, hogy párunk szülei közül ki viseli nadrágot. Aztán elég rákoncentrálni. Fontos, hogy a családi tabukkal tisztában legyünk. Sokkal fontosabb a miről nem szabad beszélni, mint az egyéb „semleges” beszédtéma. A „terep” egyébként is megkönnyítheti a társalgást. Példának okáért a kanapén heverő, fóka nagyságúra dagadt, herélt kandúr látványa alapján bátran előhozakodhatunk az állatszeretetünkkel.

– Hogyan gyakorolhatunk jó benyomást?

A nő szerint:
Ezt szülője válogatja, hiszen nem tudhatjuk, milyen karaktert képzelnek a fiúk mellé. Nem ajánlott köldökig dekoltált felsőt és bugyimutogatós miniszoknyát ölteni, valamint vakolatnyi sminkkel palástolni eredetileg kedves vonásainkat. Mindenesetre jó pontokat szerezhetünk, ha segítünk a mosogatásban, érdeklődünk a házi kedvencek életkora és egészségi állapota felől, megdicsérjük anyóspajtás frizuráját (netán a fodrásza telefonszámát is elkérjük), széleseket mosolygunk, és közben bizalmasan szorongatjuk szeretett gyermekük kezét. Mert azt hiszem, minden normális szülőnek az a legfontosabb, hogy a fiát/lányát szeressék.
 
A férfi szerint:
Ha jól kereső ügyvédek vagy fogorvosok vagyunk…

– Bejöhet-e ilyenkor az „adjuk önmagunkat” dolog?

A nő szerint:
Amennyiben csinosak, kedvesek, okosak vagyunk, választékosan társalgunk, szuperlatívuszokban beszélünk a párunkról és az ő neveltetéséről, valamint egy kicsit fiatalkori önmagára emlékeztetjük potenciális anyósunkat, és mindennek tetejébe még szerények is vagyunk, akkor igen.

A férfi szerint:
Csak ha jól kereső ügyvédek vagy fogorvosok vagyunk…

– Hogyan menthetjük ki magunkat, ha túl gyorsnak ítéljük a találkozást?

A nő szerint:
„Szerintem anyukád még nem heverte ki az előző barátnődet!”, vagy „előbb le kell fogynom 5 kilót, be kell festetnem a hajtövemet, és el kell végeznem egy »hogyan toleráljuk az anyósunkat élő egyenesben?« gyorstalpalót”. Ha nagyon-nagyon nem szeretnénk a párunk szüleivel találkozni, dobjuk be ezt: „Elég, ha akkor bemutatsz, amikor megkéred a kezem!” Egy darabig nem lesz téma…

A férfi szerint:
„Nem kellene megvárnunk, amíg jól kereső ügyvéd vagy fogorvos leszek?”

– Melyek azok a kérdések, amiktől garantáltan falra másznál a potenciális anyós, após részéről?

A nő szerint:
Ami még elmegy: „Ugye nem fogja éheztetni a mi kis pocakmackónkat?” (Ezt gondolják: Nem egy házitündér típus, az biztos…”)
Ami már durvább: „És mivel foglalkoznak a szülei?” (Ezt gondolják: biztos csak a családi vagyonra fáj a foga ennek a nőszemélynek.)
Ami már kiveri a biztosítékot: „Amálka (az elődnő) szerette a marhapörköltet…” (Ezt gondolják: Amálka volt a best!)

A férfi szerint:
„Soha nem szeretett volna ügyvéd vagy fogorvos lenni?”

– Milyen az ideális anyós-após?

A nő szerint:
Nem szólnak bele a fiuk életébe, nem hangolják ellenünk, nem akarnak mindenbe belefolyni, viszont ha baj van, számíthatunk rájuk.

A férfi szerint:
Azt nem tudom, de a legveszélyesebbek azok, akik úgy szeretnek, mint a saját fiukat.

– Milyen típusú testvért tudunk legjobban megnyerni önmagunknak?

A nő szerint:
Egy báty/öcs, aki bukik a nagy mellekre, vagy egész kicsi öcsi/hugi, akit meg lehet nyerni egy tábla csokival. A hozzánk hasonló korú lánytestvérrel is könnyen szót érthetünk, ha nem vagyunk sokkal csinosabbak nála. Egy kritikus nővérnél azonban általában hátránnyal indulunk.

A férfi szerint:
A jó fej, laza kisöcs a legszerencsésebb, aki világéletében egy laza bátyra vágyott. Kivisszük a Forma–1-re, vagy végigjátszunk vele négy-öt órát a videojátékán, és már tuti nyerők vagyunk.